Névadó

Vendégházunk névválasztása azon Göllében és a környéken ismert mondáson alapul mely szerint „ Elment, mint a göllei bocskor Attalába”.

 A mondás kialakulásával kapcsolatban több történet is ismert:

Az egyik verzió szerint, a göllei ember új bocskort vett a szili vásáron. A hazafelé vezető útra már fel is vette a lábára. Nagyon meg volt elégedve a bocskorral és abbéli örömében, hogy milyen tetszetős darabra tett szert minden lépés után megállapította, hogy „ez a szebbik, ez a jobbik,” és mivel egyfolytában a szép új bocskorokat nézte, azon vette észre magát, hogy Gölle helyett már Attalában jár, régen elhagyta falujába bevezető utat és nagy örömében nem kanyarodott be Göllébe, így vissza kellett menjen Attalából. Azóta maradt rajt a gölleieken a mondás: „Elment, mint a göllei bocskor Attalába!”

A göllei bocskorról egy másik népmonda is szól, de hogy melyik volt igaz, nem tudja senki.

Mikor az osztrák császári hadsereg szedte össze a legényeket, elvigyék őket 10-12 évre Ausztriába, Olaszországba katonának, egy fondorlatos eszű legény becsapta őket. A császár katonái nagyon mulattak az útmenti csárdában, a vége az lett, hogy igen becsiptek. Ekkor történt, hogy egy göllei legény megszökött tőlük és szándékosan fordítva vette föl a bocskort a lábára, (ugyanis a bocskort fordítva is fel lehetett húzni), az elejét hátra, a hátulját pedig előre fordította. Igy ment el Attaláig az úton, a porba, a nyom meg úgy mutatott, hogy Attalából jött Göllébe. A faluból többen látták, de nem árulták el. A császáriak pedig lázas keresésbe estek, miután kijózanodtak, de a nyomok Göllébe vezettek, ott felforgattak mindent, de nem találták. Ez a legény pár napig az attalai sógornál húzta meg magát, majd hazament. Igy csapta be a göllei szegény parasztlegény a császári katonákat.

Végül, de nem utolsó sorban Fekete István a Ballagó idő című művében így ír a göllei bocskor történetéről:

„...az attalai sógor meglátogatta a göllei sógort, akinek a vadonatúj bocskora a pitvarban várta az aratást. De hát hiába várta, mert a sógorok rettentően szerették egymást, s ez okból rettentő sokat ittak, végül pedig az attalai sógor a göllei sógor vadonatúj bocskorában távozott, míg az elhordott magáét a göllei pitvarban hagyta, pontosan ott, ahol a sógor új bocskora pompázott. Hogy kijózanodván a göllei sógor miket mondott, azt én semmiképpen nem ismételhetem, mert részint finom embernek tartom magam, részint pedig az ádáz lektor kihúzná. Annyi azonban bizonyos, hogy Kati néni szerint a „föcskék kiköltöztek az eresz alól” és a göllei sógor nem ment többet Attalába (mert bicskázni ott is tudnak) és az attalai sógor sem jött többet Göllébe, mert részint megsértődött, hogy a sógor mit gondolt ki róla, részint pedig azért, mert a göllei sógor megesküdött, hogy kiheréli, s ezt semmiképpen nem szerette volna, meg amúgy sem vette volna szívére, hogy a sógor a kaposi börtönbe kerüljön...”